Homeopátia - a XXI. század gyógymódja
A jövő a holisztikus - tehát az embert egészében néző, rá testi-lelki-szellemi egységként tekintő - informatikai-energetikai szinten ható gyógymódoké, melyek oldják a szervezetben kialakult energetikai blokkokat, és szelíden támogatják, szükség esetén aktiválják a szervezet öngyógyító erőit. A homeopátiás orvoslás jól illeszkedik ezek sorába.
A homeopátia az egész világon ismert és egyre elismertebb gyógymód. Használják szinte egész Európában, az amerikai földrész, Dél- és Délkelet-Ázsia, Afrika számos országában.
Kontinensünkre vonatkozó jelentőségét mutatja az Európai Unió határozata az Európai Homeopátiás Gyógyszerkönyv kiadásáról, és az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság létrehozásáról. Ugyanezt a harmonizáló törekvést szolgálja a brüsszeli székhelyű Európai Homeopátiás Bizottság, amely irányelveket dolgoz ki az Európai Unió tagállamai számára a homeopátiával kapcsolatos kutatásokra, a homeopátia oktatására vonatkozóan. E tevékenysége részeként hozta létre az Európai Homeopátiás Diplomát. Ezt azok az orvosok kaphatják meg, akik olyan iskolákban vizsgáztak, amelyek oktatási és vizsgakövetelményei megfelelnek a Bizottság által kidolgozott irányelveknek. Hazánkban a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületnél tanult és vizsgázott kollégák rendelkeznek ilyen Diplomával. Egyesületünk oktatási- és vizsgáztatási programját az elsők között akkreditálta az Európai Homeopátiás Bizottság.
Az 1997-es, a természetgyógyászatról szóló Népjóléti Miniszteri rendelet alapján, Magyarországon a homeopátia csak orvosok által gyakorolható gyógymód.
A klasszikus homeopátia alkalmazásakor a gyógyítás nem csak a beteg szervre irányul, hanem a testi-lelki harmónia teljes visszaállítására törekszik, valamint a szervezet veleszületett hajlamaiból adódó betegségek megelőzésére is szolgál.
A homeopátia regulációs terápia. A homeopátiás szerek által a szervezettel közölt információ, működésbe hozza a valamilyen okból blokkolódott öngyógyító mechanizmusokat, és ezzel a tünetek elnyomása helyett a szervezet valódi gyógyulását segíti elő.
A szakma szabályainak betartása mellett a homeopátiának nincsenek mellékhatásai. Így biztonsággal adható embereknek és állatoknak egyaránt, olyan helyzetekben is, amikor különösen tartunk az erős kémiai szerek nemkívánatos mellékhatásaitól, pl. várandósság és szoptatás idején,
újszülöttek, gyermekek és idős, legyengült páciensek betegségeiben.
A homeopata a több ezer homeopátiás gyógyszer közül a hasonlósági szabály (ún. simile elv) alapján választja ki páciense számára a megfelelőt. Bár a simile elv –, amely a homeopátiás gyógyítás egyes számú szabálya – következetes alkalmazása Hahnemann nevéhez fűződik, ő is elismerte, hogy az „ötlet” nem tőle származik. Már a Védák Könyvében is említenek egy olyan gyógymódot, amely a „hasonló a hasonlóval gyógyítandó” elven alapul. Majd Hippokratész (i.e. 460-377) volt az, aki egyértelműen megfogalmazta, hogy a gyógyítás két útja közül az egyik az allopátia, amely a gyógyítás során a contraria elvet (ellentétesség elvét) alkalmazza, azaz a betegnek a tünetével ellentétes hatású gyógyszert ad, pl. lázcsillapító, nyugtató, görcsoldó, stb. formájában. A másik lehetséges gyógyítási rendszer a homeopátia pedig, mindig a hasonlósági szabályt használja. Hippokratész szavaival: „a betegség oly szerekkel gyógyítható, melyek a betegséghez hasonló tüneteket okoznak.”
Hahnemann a híres kínafa kéreggel végzett önkísérlete során testhőmérséklete csökkenését várta. Ehelyett a malária tüneteit észlelte magán azt követően, hogy egészséges állapotában, ismételten nagy adagokat vett be a kininből. Kíváncsiságától vezetve, ezt követően több száz növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagot adott egészséges vizsgálati személyeknek. Megfigyeléseit összegezve azt találta, hogy amilyen tüneteket az adott szer ismételten és nagy adagban adva az egészséges embereken kivált, olyan tünetek gyógyítására használható fel a betegeknél, nagyon kicsi dózisban. És már el is jutottunk a homeopátiás gyógymód második alapelvéhez a gyógyszervizsgálathoz. Ezt ma is úgy végzik, hogy egészséges önkéntesek egy csoportjának bizonyos szert adagolva figyelik, hogy milyen tünetek jelennek meg a vizsgálatban résztvevőkön. A tüneteket összegyűjtik és az így kapott tünet-együttes lesz egy-egy gyógyszerkép alapja. Ezeket a gyógyszerképeket gyógyszerkép könyvekben ún. Materia Medicákban jelentetik meg. A Hahnemann által több, mint 200 évvel ezelőtt bevizsgált szerek ma is a homeopátiás
gyógyszerkincs részét képezik. A néhány száz szerből álló fegyvertár mára – a folyamatosan végzett gyógyszervizsgálatok eredményeinek köszönhetően – több ezerre nőtt. A kiindulási anyag változatlanul növényi, állati és ásványi eredetű.
Hahnemann kereste azt az eljárást, amely mellett a homeopátiás szer hatékony, de mellékhatásoktól mentes. Az általa használt anyagokat először csak hígítani kezdte – keresve azt a legkisebb anyagmennyiséget, amely leginkább eleget tesz az előzőekben említett feltételeknek. Zsenialitása azonban további módosítások elvégzésére indította. Igaz-e vagy sem a történet, de így mesélik: betegeit látogatva, sokszor a távoli helyekre lovas kocsival döcögött el, nem egyszer rossz minőségű, rázós utakon. Azt tapasztalta, hogy azok a gyógyszerek, amelyek így „utaztak”, hosszabban és mélyebben fejtették ki hatásukat, mint azok, amelyek nem „rázkódtak”. A lényeg az, hogy ezt követően a hígítás mellett, ezzel párhuzamosan – és most már tudatosan – kezdte rázni az elkészítendő gyógyszereket. Ezzel növelve erejüket, mintegy dinamizálva őket. Így született meg a homeopátiás gyógymód harmadik alapelve a potenciálás, tehát a szerek hatékonyságának, gyógyító erejének növelése: két egymással párhuzamosan, lépésről-lépésre elvégzett művelet a hígítás és rázás, azaz dinamizálás összességéből. Ebből az is látható, hogy a homeopátiás szerek
elkészítése – a kis anyagmennyiség felhasználása mellett – nagyon munkaigényes művelet. Az is nyilvánvaló, hogy a hígítás bizonyos fokán az elkészülő szernek már nincs anyagtartalma, az információ mennyiség benne azonban egyre nő.
A hazai gyógyszertárak polcain a decimális (D) tízszeres és a centezimális (C ) százszoros hígítással készült potenciák találhatók meg. A fiolákon az egykomponensű, tehát egyféle kiindulási anyagból készülő homeopátiás gyógyszer esetében szerepel a kiindulási anyag neve, a hígítási sor fajtájának kezdő betűje és az a szám, ahányszor a hígítás és dinamizálás, azaz a potenciálás műveletét elvégezték. Tehát pl. a Belladonna C 30 jelentése az, hogy a szert a Belladonnából (maszlagos nadragulya) készítették a százszoros (C) hígítási sor szerint és 30 alkalommal végezték el a potenciálás műveletét.
Ahhoz, hogy a megfelelő homeopátiás szert kiválasszuk, igen pontosan kell ismernünk páciensünk tüneteit, igen gondosan kell felvennünk az anamnézist, azaz a kórtörténetet. Pl. három hasmenéstől szenvedő beteg – nagy valószínűséggel – három különböző homeopátiás szert fog kapni, a tüneteiknek megfelelően. Egy Bryonia eset jellemzői a következők: a beteg szúró, hasogató jellegű hasfájása és maga a hasmenés a legcsekélyebb mozgástól fokozódik, viszont csökken, ha a beteg teljesen nyugodtan fekszik a fájdalmas testrészén. Ezek a tünetek teljességgel különbözni fognak egy Colocynthis állapottól: rohamokban jelentkező görcsös hasfájás, a páciens vonaglik az erős fájdalomtól, amely enyhül meleg borogatástól, összegörnyedéstől és a fájdalmas testrészre gyakorolt erős nyomástól. Egy Veratrum helyzetben pedig a hasmenéshez gyakran hányás is társul, szinte az ájulásig fokozódó nagyfokú gyengeség, sápadtság, erős verejtékezés, fázósság uralják a képet.
Így megérthetjük, hogy a hasonlósági szabály alkalmazása egyben individualizálást is jelent, azaz meg kell néznünk, hogy az adott páciens panaszaiban mi az egyedi, a különleges. Mi különbözteti meg az ő panaszait egy másik beteg tüneteitől. Miben különbözik az egyik torokfájás a másiktól, az egyik fejfájás a másiktól, stb. Tehát, messze nem elég a klinikai diagnózis ismerete, nekünk a páciens őrá jellemző tüneteiről kell tájékozódnunk.
Ahhoz, hogy erre rájöjjünk, betegünket megfelelő módon, igen részletesen kell kikérdeznünk. Ha
valaki egy heveny megbetegedéssel fordul hozzánk, akkor már néhány jól irányított kérdéssel, pár perc alatt eljuthatunk a gyógyszer kiválasztásához. Akkor azonban, ha elhúzódó, vagy folyton ismétlődő, esetleg már hosszú hónapok - évek óta tartó krónikus megbetegedéssel állunk szemben, akkor a páciens kikérdezése másfél – két órán át is tarthat. Az éppen aktuális testi tüneteken kívül rákérdezünk az előző betegségekre, a családi betegséghajlamokra, a betegséget kiváltó okra, illetve a betegség kialakulásakor megélt élethelyzetekre, tájékozódunk páciensünk mentális és pszichés állapotáról, stb., tehát egész testi és lelki valójában próbáljuk feltérképezni a hozzánk fordulót.
Ha jól választjuk ki a számára szükséges homeopátiás szert, akkor akár akut, akár krónikus problémánál azt tapasztaljuk, hogy először a páciens energetikája javul, sokkal jobb lesz a közérzete, javul a hangulata, majd visszatér az étvágya, képes lesz jól aludni, stb. A testi tünetek csak ezt követően mérséklődnek. Krónikus helyzetben - nem szükségképpen -, de az is előfordulhat, hogy a testi tünetek kezdetben kissé felerősödnek, és csak ezt követi az enyhülés időszaka. A későbbiekben, a gyógyulás további jeleként a panaszok egyre ritkábban és egyre enyhébben jelentkeznek, majd megszűnnek.
A homeopátia állatokon és embereken való alkalmazásában nagy lehetőségek rejlenek. A manapság sokat emlegetett preventív medicina terén új távlatok nyílnak.
Az állatok homeopátiás kezelésének igen nagy hasznát látják az emberek is. Az állatok húsa vagy a tej, tejtermékek például nem tartalmaznak antibiotikum- vagy hormon- maradványokat.
Megfigyelések szerint azok a gyermekek, akik már születésüktől, lehetőség szerint, szinte csak homeopátiás kezelésben részesülnek, ellenállóbbak, kevésbé fogékonyak a betegségekkel szemben, illetve az időnként jelentkező bajok rövidebb idő alatt és enyhébben, szövődménymentesen zajlanak.
Az oltásoknak a szervezetre gyakorolt kedvezőtlen mellékhatásai kivédhetők a kellő időben és megfelelően adott homeopátiás szerekkel.
A megelőzéshez sorolom azt is, hogy a sikeres homeopátiás kezelés mellett sokkal ritkábban szükséges antibiotikumok terápiás bevetése, így a szervezet normális baktériumflórája érintetlen marad és továbbra is részt vehet az öngyógyító folyamatokban.
Járványok esetén – legyen az influenza, gyomor-bélhurut, vagy más vírusos fertőzés, stb. – a járványos megbetegedés tüneteinek megfelelően kiválasztott homeopátiás szert megelőzésként adva, csökkenthető a megbetegedések száma, illetve az esetlegesen mégis elkapott betegség lefolyásának súlyossága.
Azok a páciensek, akik a homeopátia hívévé és így a holisztikus gondolkodás követőivé válnak, igen gyakran komoly étrendi és életvezetési változásokat vezetnek be. Egészségesebben étkeznek, többet mozognak, nagy hangsúlyt fektetnek a stressz kezelésére, másként gondolkodnak egészségről és betegségről.
Mi ez mind, ha nem a betegség megelőzési vagy szebben fogalmazva az egészségmegőrző program része?!
A gyógyítás során a homeopátia önálló vagy kiegészítő gyógymódként való alkalmazásával szép sikereket érhetünk el.
Akut betegségeknélgyors eredményeket láthatunk, lerövidült gyógyulási és lábadozási idővel. Meggyorsítható akár a sérülések, vagy a műtéti sebek gyógyulása és a páciens felépülése, stb.
Krónikus betegségek jó részénél sem marad el a siker – bár itt természetesen gyakran hosszabb, nem ritkán hónapokig, esetleg évekig tartó kezelés válhat szükségessé.
Egy jól képzett homeopátiás orvosnak mindig tisztában kell lennie szakmája határaival is. Tudnia kell, hogy az adott páciensnél a homeopátiát érdemes-e bevetni, vagy más gyógymód szükséges a számára. Tudnia kell, hogy a homeopátia mikor alkalmazható önálló, vagy csak kiegészítő terápiaként. Tudnia kell, hogy hiányállapotokban, homeopátiás kezeléssel nem pótolható a vitaminok, ásványi anyagok, bizonyos hormonok, stb. bevitele. Ezek felszívódását és beépülését támogathatjuk homeopátiás szerekkel, de csak a hiányzó anyagok adásával párhuzamosan adva. Bizonyos műtétek elvégzése, intenzív terápiás beavatkozások nem helyettesíthetők homeopátiás gyógyszerek adásával.
A homeopátia az orvoslás élő, dinamikusan fejlődő ága. A klasszikus homeopátia talajáról elrugaszkodó, ám a módszert továbbfejlesztő kortárs mesterek tevékenykednek. Az ő nevükkel fémjelzettek a homeopátia modern irányzatai. A ma élő Mesterek közül említem a görög alternatív Nobel díjas George Vithoulkast, a holland Jan Scholtent és az indiai Rajan Sankarant, akik munkásságukkal a homeopátiás gyógyszerkincset új szerekkel gazdagították, a homeopátiás gyógyító rendszert áttekinthetőbbé, a szerválasztás sokszor bonyolult folyamatát módszereikkel egyszerűbbé tették.
Dr. Kürti Katalin
gyermekgyógyász-homeopata
a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület tiszteletbeli elnöke